", mondja, ne haragudj, drágám. Félájult vagyok. Elegánsan kellene veszíteni, nem tudok. Hátat fordítok a teremnek, felbontom Astrid céduláját: "Jánoska will come first" – ez áll rajta, Jánoska lesz az első. Csukladozva sírok az ablaknál. Ugyanabba a folyóba. Ugyanabba a folyóba. Mindig elveszik tőlem az ötödik bé osztályt. Szegény szülőhazám. De nincs idő. Odakinn tolonganak az újságírók, bemegyünk a nagyterembe, leülünk az emelvény alá kilencen, engem Brodsky mellé ültetnek, szótlanul nézek rá, visszanéz. Ekkor követem el a vétket. – Nem akarod, hogy melléd üljek? – kérdezi Brodsky
S én rávágom, hogy:
– Nem! És Brodsky, a győztes, elvonszolódik jó messzire tőlem, a hátsó sor szélére, és mindenki megértően nézi a közjátékot, két kelet-európai, az egyik fél, hogy a másikkal meglátják, mindenki azt hiszi, Brodsky is azt hiszi, én is azt hiszem. Gyűlölöm Brodskyt. Bele akartam rúgni. Belerúgtam. Villognak a fényképezőgépek. Paul F. Sharp, az egyetem rektora kihirdeti az eredményt. Az 1978-as Neustadt-díj nyertese Czeslaw Miłosz (Lengyelország/USA); runner-up, vagyis a második helyezett Pilinszky János (Magyarország).
Bolla
Megremeg a hangom, tájak királya,
minden zegzugodnak ezernyi bája
öleli álmaim seregét halomra. Veszlek a számra, plántállak dalomba. Mosolyod gyönyörű, hullámzó öröm,
felemeli lelkem, szívből köszönöm. Isteni Balaton, tavak között bajnok,
fenséged előtt alázattal hajlok. Mire a szép tó gyengéd lendülettel
választ suttog az ébredő szelekkel:
Ölembe bújhatsz, gyermeki eretnek,
nem oltárod vagyok, hanem a szerelmed! TÜCSÖKNYITÓ ALKONYON
Késő délutánon kócosak a fények,
álmodozó illatok mosolya hallgat,
könnyű léptű csillag ébredez az égen,
vállamra terít csend-szelíd nyugalmat. Tücsökzenét kínál az alkonyi menü,
kéken langyos szellő bánatokat lenget,
tétován megszólal az első hegedű,
elmuzsikálja a sosem volt szerelmet. KÉK A HAZÁM
Fecske cikáz, szalad a szél,
napragyogás, harangszó, dél. Mellkasomban szívem madár,
égbe repül, kék a hazám. Így élek túl halálokat,
gyűjtök kincset, nagyon sokat,
mondhatnám úgy: rengeteget. Isten nevet és integet. Mi kell még, ha szállni tudok,
minden jóra beindulok?
== DIA Mű ==
Hiányzott. Az ajka mozgását láttam a szétpattanó buborékban, sürgető hangját hallottam a sirályvijjogásban, ahogy észak felé hányódtunk a táguló vizeken. Az izlandiak állandóan énekeltek. Soványan, szakállasan, magasra tartott fejjel. Ha nem volt parti szikla a közelükben, kiálltak a hajóorrba, vagy árbocrúdhoz köttették magukat, hogy le ne essenek a részegségtől. Gleccserekről énekeltek, hómezőkről, ahol "semmi sem áll a költészet útjába", hősi párviadalokról, a vulkánok erejéről, a vulkánnál is hatalmasabb szerelemről, a szerelemnél is erősebb barátságról. Wistan és Sigurd együtt énekelt, és ha ketten megjelentek a hajóorrban, vagy a kötelek között csapkodó északi szélben, csakugyan azt hittük: évszázados jégheggyel is megbír ez a viking hajózás. Mire partot értünk Izlandban, nem érdekelt bennünket semmi; férfiak voltunk, jóderekú, érces, kardforgató férfiak, hősök, szent tüzekkel, elvont gyönyörrel álmodók. – Wistan, édes, szőke fivérem, ma elmegyünk megkeresni őseink havas liliomát.
Ath deka
Így kellene. Megmaradtam az eredeti jelölésnél. Ady Endre születésének századik évfordulóján konferencia volt a Várnegyedben. A jelenlévők közül nemigen tudta senki, hogy Oklahomába utazom. A márvány borítású folyosón álltunk, összeverődve, Nemes Nagy Ágnes, Vihar Béla, én. Egyszerre öles léptekkel mellettünk termett Illyés Gyula. – Ágnes, kérem – fordult Nemes Nagyhoz –, mutasson be a hölgynek. A hölgy én voltam. Ágnes bemutatott, aztán elment. Nem szóltam, hogy már ismerjük egymást. – Hallom, ön Pilinszky Jánost jelöli a Neustadt-díjra – mondta Illyés. – 1974-ben Karinthy Ferenc önt jelölte. Illyés nem törődött a közbeszólásommal. – Nagyon helyes – folytatta, és minden szót megnyomott. – Érvényesüljenek a fiatalok! Kapjanak díjat a fiatalok! Legyenek világhírűek a fiatalok! – Bill Smith önt jelöli a díjra – mondtam én is nyomatékosabban, de Illyés nem figyelt. – Csak kapja meg a díjat Pilinszky! – Csak kapja meg a díjat magyar költő! – mondtam égő arccal. – Oklahomában mind a kettejükért úgy fogok harcolni, mint az oroszlán!
És Rejtő Jenő is tudta, mert Troppauer Hümér szaharai legionárius verse: "Én egy virág vagyok" – jól alkalmazott körúti stílushumor! – Vegyen levegőt! – mondta József. – Nem veszek! Mit mondott Kodályról nemrégiben egy tudós? "Ő egy hallatlanul erőteljes, rendkívüli súlyú személyiség volt"! Kodályról! Aki a Fölszállott a páva című művének azt az alcímet adta: "Változatok magyar népdalra"! Nem pedig "egy magyar népdalra" – meghalt volna inkább! És Ágoston, a költőnő, leugrott a fáról. Ebben a másodpercben József, a kritikus, betörte a Szent István (Lipót? ) körúti Népművészeti Bolt (Spitz Boutique? ) kirakatát, felragadott az üveg mögül egy rézfejű fokost, és fejbe csapta vele Ágostont, a költőnőt, s a következő pillanatban Beatrix, a recenzens ráhúzott egyet a fokosra egy "Coca-Cola törvényesen védve" feliratú kezeslábassal, hogy a költőnő nekitántorodott a fának, és aléltan kérdezte:
– De hát mi volt ez? – Egy kis éji zene – mondta József. És Beatrix bólintott. – Eine kleine Nachtmusik.
Facebook
- Hóban ébred majd az ünnep kotta harlingen
- Hóban ébred majd az ünnep kotta po
- 60mm egyfalú rendszer - Egyfalú béléscső rendszerek - PPs ko
- Szálljatok le szálljatok le karácsonyi angyalok kotta - Pdf dokumentumok és e-könyvek ingyenes letöltés
- Hóban ébred majd az ünnep kotta za
- Hóban ébred majd az ünnep kotta teljes film
- Hóban ébred majd az ünnep kotta 2019
Karácsonyi dalok
Kenyérből meg ványadt, vékonyka szeletek. Ha erős és vad lennék, tán tudnék ragadozni,
hogy láthassa a világ, emberből vagyok. Fejem felett nem nézne át senki, merthogy
félhető lennék, mint az igazán nagyok. De rút, ördögi gyalázat az erőszak vágya,
maradjon távol, nekem tavaszok álma
után kutató mosolyom legyen az ingem,
kabátom pedig a lassú délután. HA A CSÖND ÖLEL
Fájdalom-gyönyörnek,
mosolynak születtem,
hogy remegjek kéjjel,
mert vernek, szeretnek. Porszem vagyok, tiszta,
felhő leszek szélben,
szél vagyok magam is,
csók a csillag-éjben;
csillag leszek, szédült,
megigéz egy ének,
dal vagyok s köröttem
táncolnak a fények. Tánc leszek meg tűzfény,
szabadság és álom,
de ha a csönd ölel,
többre nem is vágyom. HEGEDŰS LESZEK
Nem lenne jó koporsóban,
rémes, hideg serlegben. Nem hallanám szél zúgását
hegyoldali fenyvesben. Szabadsággal ölelkezem,
búcsújajt se szóljatok! Fényes vizek, erdők fölé,
hegyek közé szórjatok! Én piroslok, ha eljönnek
alkonyok és hajnalok,
pipacsarcú búzamezőn
sápadt kalászt ringatok.
Szövegíró: 1971-1976: Adamis Anna, 1977-2002: Sztevánovity Dusán. Kivéve: 1: Presser Gábor, 2: instrumentális, 5: Sztevánovity Dusán – Presser Gábor. Ahol nem egyértelműek a szerepek: 3: Barta Tamás – Presser Gábor, 4: Presser Gábor – Laux József. Locomotiv GT (1971)Egy dal azokért, akik nincsenek itt · A tengelykezű félember · Hej, én szólok hozzád · Ezüst nyárRingasd el magad (1972)A szerelem börtönében · Szerenád – szerelmemnek, ha lenne1 · Kotta nélkül · Ringasd el magad · Azt hittem3Bummm! (1973)(Ringasd el magad)a · Kék asszony · Gyere, gyere ki a hegyoldalba3 · Visszamegyek a falumba3 · Mondd, mire van?
- Antifoszfolipid syndrome öröklődése
- Otp bank bankkártya aktiválás
- Első magyar olimpiai bajnok
- Közös költség angolul magyar
- Húsvéti locsolás és tojásfestés
- Méteres kalács másképp film
- Gyorsan növő sövény
- Debrecen bocskai istván általános iskola
- Éves megyei matrica ár
- Az elit alakulat 2 resz
- Könyvelt küldemény feladóvevénye kitöltése
- Futás magas vérnyomással
- Gyulai iván elérhetősége
- Ingyenes online tanfolyamok
- 18 ker sztk nemes utca 2