Csitt! mormolta csak úgy maga elé, előre-hátra ringatózva. Csendesen, a baba alszik. Maradj csendben, maradj csendben, maradj csendben... A sírás azonban nem maradt abba. Nem és nem hallgatott el. Belemarkolt a szívébe, ahogy ült a mocskos utcán, a közelgő hajnalt bámulva, semmibe révedő szemekkel. ELSŐ FEJEZET Napjainkban Figyelemre méltó. Nézzek a fény-árnyék játékot... Látják, mennyire képes megjelenteni a hely bánatát, és közben mégis ott lebeg felette a remény ígérete?... a múzeum modern kori művészeti gyűjteményének egyik legfiatalabb fotográfusa. Gabrielle Maxwell a kiállítás látogatóinak csoportjától kissé távolabb állt, kezében egy pohár megmelegedett pezsgőt tartva, miközben az arctalan, névtelen, Nagyon Fontos Embertömeg egy másik csoportja hangosan lelkesedett a galériafalakon lógó kéttucatnyi fekete-fehér fényképért. Gabrielle a terem másik végéből mustrálta a képeket, kevésbé lelkesülten. Jó fotók voltak éles kontúrokkal, Boston külterületén alig elhagyatott malmokat és lepusztult hajógyárakat ábrázoltak, ő azonban nem igazan értette, amit a többiek belemagyaráztak.
A vámpír csókja - ISzDb
A lány már nedves volt, kezdte elveszíteni az eszét, égett a vágytól. A férfi ujjai könnyedén keresztüljutottak a lány lábai között húzódó keskeny, göndörödő sövényen, keresztül a síkos hasadékon, játékosan, őrjítően ingerelve őt. Gabrielle felkiáltott, mikor a vágy hatalmas, mindent elsöprő hulláma magával sodorta. – Te is kellesz nekem – vallotta be elhaló, vágytól nyers hangon. Válaszként a férfi belecsúsztatta egyik hosszú ujját, aztán még egyet. Gabrielle összerándult a kutakodó, becéző felfedezőktől, amelyek csak fokozták vágyát. – Még...! – kapkodott levegő után. – Lucan, kérlek... ne hagyd... abba! Torokhangú mormogás tört fel a férfi ajkáról, miközben lehajolt, hogy éhesen újra megcsókolhassa a lányt. Gabrielle sietősen megszabadult nadrágjától. A bugyi következett, Lucan türelmetlen keze
nem kímélte a finom csipkét. A lány hirtelen megérezte a hideg levegőt meztelen bőrén, de Lucan már le is térdelt elé, és a lány teste lángolni kezdett, mielőtt levegőt vehetett volna. A férfi csókolta és nyalogatta, keze erősen és könyörtelenül tartotta belső combjait, egyre szélesebbre tárva őket, hogy szolgálhassák vágyát.
Egyben volt, és idővel a sebek is beforrnak. A lányhoz hasonlóan ő is fehér frottírköpenyt viselt; kupán ennyit engedélyeztek neki a nők, miután órákig tisztították és kötözgették a zúzódásait és a repeszek okozta sebeket, amelyek egész testét beterítették. –Jobban érzed magad? - kérdezte Lucán figyelve, hogy fésüli ki ujjaival az arcából nedves haját. - Azt gondoltam, éhes leszel, ha kijössz. –Farkaséhes vagyok. A férfi a háló sarkába mutatott, ahol székekkel körülvett, zömök kis koktélasztal állt, de Gabrielle orra már előbb jelezte a feltálalt finomságokat. Francia kenyér, fokhagyma, fűszerek, paradicsomszósz és különféle sajtok illatoztak a szoba miféléből. Egy tál saláta, gyümölcsök és még valami sötét csokiszerűség is csábítgatta. Közelebb sétált, hogy szemügyre vegye a csodás választékot, gyomra hatalmasat kordult a várakozástól. –Manicotti - szimatolt a levegőbe, mélyen beszívva a tészta aromás illatát. Egy üveg vörösbor koronázta meg a mennyei lakomát, mellette kristálypohár. - És chianti?
Nicolas Cagenek van gyomra - élő csótányt evett A vámpír csókja film kedvéért | Filmezzünk!
- Koponya ct kontrasztanyag nélkül
- Mennyből az angyal dalszoveg 2022
- Méhecske projekt az óvodában 2021
- Debrecen böszörményi út 68
- A vámpír csókja előzetes | Film előzetesek
- Erdelyi magyar neppart szotar
- Professional Line - Vámpír csókja színes zselé Nr.223 - Piros színek/ Red Colors
- Lara Adrian. A Vámpír csókja - PDF Free Download
- A vámpír csókja (2021) - Libertan HKK webáruház
Lara Adrian: A vámpír csókja
– Az adatbázis szerint eltűnt személyek. Ketten a connecticuti menedékről szívódtak fel a múlt hónapban, a harmadik a Fall riveriből, a negyedik pedig egy helyiből. Mind legújabb generációs, a legfiatalabb még harmincéves sem volt. – A francba – füttyentett Rio –, idióta kölykök. Lucan nem szólt, nem érzett semmit a veszteséggel kapcsolatban, amiért ilyen fiatal életek estek áldozatul a vérszopó létnek. Nem ők voltak az elsők, és halálbiztos, hogy nem is ők lesznek az utolsók. A menedékbeli élet felettébb unalmas lehet egy fiatal hímnek, aki állandóan bizonyítani akar. A vér és hódítás iránti szenvedély mélyen gyökerezett a későbbi generációkban is, akik igen távol estek barbár őseiktől. Ha egy vámpír keresni akarta a bajt, egy Boston méretű nagyvárosban nem kellett messzire mennie. Gideon villámgyors parancssorozatot billentyűzött be, és még több fotó jelent meg a képernyőn. – Itt a két legutóbbi anyag. Az első ismert vérszopó, visszaeső elkövető itt, Bostonban, bár az utolsó három hónapban meghúzta magát.
– Kiválasztott! Biztos vagy benne? – Rajta van a jel. A saját szememmel láttam. – Mit csináltál vele? Krisztusom, csak nem... – Nem – válaszolt Lucan élesen, feldühödve a spanyol hangjában bújkáló riadt feltételezéstől. – Nem bántottam a nőt. Bizonyos hatá-
rokat még én sem lépek át. Nem is követelte őt magának, bár akkor éjjel a lakásán pokoli közel állt hozzá. Összeszorította a fogát, sötét hullámokban öntötte el az éhség, amikor arra gondolt, milyen csábítóan nézett ki Gabrielle, ahogy összegömbölyödve álmodott az ágyában. Milyen édes volt az íze... – Mi a terved vele, Lucan? – Ezúttal Gideon aggályoskodott. – Nem hagyhatjuk ott a fönti világban, hogy a vérszopók rátaláljanak. Biztos, hogy felhívta magára a figyelmüket a fotózással. – És ha a vérszopók rájönnek, hogy kiválasztott... – tette hozzá Dante, mire a többi harcos komoran bólintott. – Itt lesz a legnagyobb biztonságban – mondta Gideon –, a faj védelme alatt. Vagy még jobb, ha valamelyik menedékbe küldjük. – Ismerem a szabályt – morogta Lucan.
Gabrielle megnyomta a törlés gombot. Érezte, hogy a nyakán felállnak a pihék. Többé nem volt egyedül a konyhában. Szíve majd' kiugrott a helyéről, megpördült, hogy szembenézzen a behatolóval, és cseppet sem csodálkozott, hogy Lucannel nézett farkasszemet. A férfi a nappaliba vezető ajtóban állt, elmélyült
csendben figyelte. Vagy talán csak felmérte a következő fogást. Érdekes módon Gabrielle rájött, hogy nem is fél annyira tőle, sokkal inkább dühös rá. Olyan normálisan nézett ki, még így is, hosszú, sötét viharkabátjában, méretre készített fekete nadrágjában, drágának látszó ingében, amely néhány árnyalattal volt sötétebb igéző ezüstszín szeménél. Nyoma sem volt a szörnyetegnek, akit múlt éjjel látott. Csak egy férfi. A sötét szerető, akit, azt hitte, ismer. A lány azon vette észre magát, azt kívánja, bárcsak villogó agyarral és azzal a furcsán megváltozott, dühödten villogó szemmel jelent volna meg, amely maga volt a megtestesült rémálom, és amivel elárulta magát előző éjszaka. Tisztességesebb lett volna, mint ez a látszólag normális megjelenés, ami tévesen azt sugallta, minden a legnagyobb rendben.
Megállt a férfimosdó előtt, keze a kopott fémkilincsen pihent, miközben lazán körbenézett. Senki nem lát-
ta, így gyorsan a következő ajtóhoz lépett, ahol a rendőrőrs takarítószereit tárolták. Zárva kellett volna tartani, de ez ritkán fordult elő. Nem nagyon volt mit ellopni, hacsak nem táplált az ember különös vonzalmat az ipari méretű vécépapír, ammóniás tisztítószerek és barna papírtörülköző iránt. Elfordította a gombot, és meglökte a régi acélajtót. Miután belépett, magára zárta az ajtót, majd zubbonya zsebéből elővette a mobilját. Megnyomta a gyorshívót. Az egyetlen számot hívta, amely bele volt programozva lenyomozhatatlan, egyszer használatos telefonjába. A készülék kétszer kicsörgött, majd meghallotta a baljós csöndet, amely gazdája senkivel össze nem téveszthető jelenlétére utalt. Uram lehelte, hangja áhítatos suttogás volt híreim vannak. Gyorsan és halkan beszélt, elfecsegte a Maxwell nő rendőrőrsön tett látogatásának összes részletét, beleértve a banda belvárosi gyilkosságát illető vallomását.