A hely pedig Mórijá hegye [ahol korábban Ábrahám megkötözte Izsákot, hogy feláldozza Istennek], amiről az van írva[4]: "…már messziről látta azt a helyet". Eljutott… [Az eredeti héber szót: vájifgá két féle képpen lehet érteni. Vagy úgy, ] ahogy Józsuánál találjuk[5]: ufágá beJericho, vagyis: "eljutott Jerikóba", Bölcseink azonban az "ima" szóval hozzák összefüggésbe, ahogy Jeremiásnál találjuk: ál tifgá bi, vagyis[6]: "Ne imádkozz hozzám! ", és ebből azt tanulhatjuk meg, hogy Jákob rendelte el az esti imát. [A Talmudban[7] Bölcseink elmondják, hogy a napi három imádkozás, a három ősapától származik. ] És azért van írva: "eljutott" és nem "imádkozott", hogy elmondja a Tóra, hogy egy csoda folytán lerövidült az útja Jákobnak, és így tudott eljutni a Mórijá hegyéig, ahogy azt a Talmud elmondja[8]: mikor megérkezett Jákob Cháránba, így szólt: "Lehetséges, hogy én elmenjek az előtt a hely előtt, ahol atyáim imádkoztak úgy, hogy én ne imádkozzam? " Mikor eszébe jutott, hogy visszatérjen, csoda történt, és rögtön "eljutott a helyre".
Jákób | Keresztyén bibliai lexikon | Kézikönyvtár
Mit tanulhatunk Jákób életéből?
- Nemes tihamér online
- Rachel a Bibliában - Jákób felesége és József anyja
- Hatékony facebook kampány
- Jákob felesége biblia reina valera
- Jákób - frwiki.wiki
- Jákob felesége biblia sagrada
Jákob felesége biblio.com
Online
A későbbiekben ez a tizenkét fiú lett Izráel tizenkét törzsének ősatyja. Mikor Rákhel Isten kegyelméből végre fogant, és megszülte Jákób — a sorban — tizenegyedik gyermekét, Józsefet, akkor Jákób arra kérte nagybátyját, hogy most már tényleg engedje őt vissza szülőföldjére. Lábán erősen érezte, hogy Isten veje miatt áldotta meg őt olyan gazdagon, így juszt sem akarta elengedni a férfit és családját. Minden lehetséges módon maradásra próbálta őt bírni, a végén már azt mondta neki, hogy Jákób maga szabja meg saját bérét. Jákób kapott az alkalmon, és azt felelte, hogy csak a fekete, tarka és pettyegetett bárányokat és kecskéket kéri magának nagybátyja nyájából, hogy az ő új nyája így jól elkülönüljön Lábán nyájaitól. Jákób hántott nyár-, gesztenye-, és mogyorófavesszőket helyezett az itatóba, és az állatok így tarka és pettyegetett utódokat ellettek. Isten tehát ezen — a korunk emberének nehezen érthető — módszer segítségével áldotta meg Jákóbot nagy nyájjal. Jákób csavaros észjárása azonban ebben az esetben is megmutatkozott, hiszen csak az életerős állatok párzásánál tette ki az itatóba a favesszőket.
Jákob – Magyar Katolikus Lexikon